Szatmári János István (1947-2010) – szerzői álnevén Türk Attila, E. S. Fischer: újságíró, író, történész, közgazdász, szociológus, filozófus, szerkesztő, riporter, munkatársa, szerzője többek között a Békés megyei Népújságnak, a Kapu folyóiratnak, HVG-nek, Halászat című magazinnak, Horgászkalauznak. Publicisztikái mellett több mint húsz könyvet ír. A (Majdnem) halott újságíró nem hazudik című könyve okozta botrányok után Türk Attila álnéven írt tovább. Bár sokat foglalkoztatott, élvonalbeli szerzőként tartják számon, életéről és munkásságáról legfőképpen csak visszaemlékezésből tájékozódhatunk. A saját vagy szerzői álneveihez kapcsolható névazonosságok nehézzé teszik a kutatást (Szatmári Jenő István - író / Szatmári Jenő - forgatókönyvíró; Szatmári Jenő István - író / Szatmári István - színész; Türk Attila - író / Türk Attila - régész ).
A sokrétű szerző különféle munkái közül azonban mégis történeti és kiemelten a magyarság történetével foglalkozó munkái tekinthetők legsikeresebbnek. Az 1956-os forradalom kapcsán írt 1956: lehet, hogy másképp volt című munkája annak felkészültsége, rendhagyó információtartalma és közlésmódja alapján alapvető forrásmunkának számít a témában. Magyarságtörténettel foglalkozó életművének legfontosabb mozzanata a már csak halála után megjelent Mások vittek minket rossz utakra című kötet, mely a hazánkat érő, honfoglalásig visszanyúló külhatalmi intrikákról és játékokról rántja le a leplet.
Szerzői stílusával, mely személyes igazságérzetéből fakadóan sokszor kemény, szenvedélyes, kendőzetlen, nem mindenki értett és ért egyet, történelmi munkáinak jelentősége azonban vitathatatlan. Következtetéseit sok helyütt a rögzítés időszakában hivatkozási alappal nem látta el, azokat a tudományos kutatás később rendre igazolta.
A sokrétű szerző különféle munkái közül azonban mégis történeti és kiemelten a magyarság történetével foglalkozó munkái tekinthetők legsikeresebbnek. Az 1956-os forradalom kapcsán írt 1956: lehet, hogy másképp volt című munkája annak felkészültsége, rendhagyó információtartalma és közlésmódja alapján alapvető forrásmunkának számít a témában. Magyarságtörténettel foglalkozó életművének legfontosabb mozzanata a már csak halála után megjelent Mások vittek minket rossz utakra című kötet, mely a hazánkat érő, honfoglalásig visszanyúló külhatalmi intrikákról és játékokról rántja le a leplet.
Szerzői stílusával, mely személyes igazságérzetéből fakadóan sokszor kemény, szenvedélyes, kendőzetlen, nem mindenki értett és ért egyet, történelmi munkáinak jelentősége azonban vitathatatlan. Következtetéseit sok helyütt a rögzítés időszakában hivatkozási alappal nem látta el, azokat a tudományos kutatás később rendre igazolta.
