Részletek az „1956: lehet, hogy másképp volt?" című kötetből

„Elnézést, de nem így volt.

A Rádióban nem mondtak beszédet, ezért nem is hallatszódhatott be lövöldözés. Az első lövést /nem messze lakván a Rádiótól/ 9 óra felé hallottam.’

„Mindenekelőtt egy rádióadás részlete: október 30-án (!!!) 17 óra előtt pár perccel a Kossuth Rádió az alábbi felhívást közli:

»Figyelem! Felhívjuk a rádió minden dolgozóját, hogy holnap reggel lehetőleg 10 óráig jelenjenek meg a Bródy Sándor utcai épületben! A holnapi napot a megrongálódott helyiségek és a berendezések helyreállítására fordítjuk. És a Rádió adásait holnapután reggeltől (!!!) már valószínűleg a Bródy Sándor utcai épületből fogjuk sugározni!«

Tényleg érdemes odafigyelni. Itt a bizonyíték, hogy akár Gerő, akár Nagy Imre nem szorul a rádió főépületére, hiszen a Kossuth adó 23-án éjjeltől folyamatosan szórta műsorát, pedig az épület az ostrom után a rádió vezetése szerint is csak november elsejére lett »üzemképes«.

Nos, akkor mire volt jó elfoglalni?

Gosztonyi Péter szerint 23-án este a Kossuth Rádió »Gerő Ernő rádióbeszédét a pártközpontból, dolgozószobájából, külön vezeték segítségével – ahogyan azt rádiós szaknyelven mondják – egyenesben adta« (Föltámadott a tenger 80. oldal)."

„Nézzük először a különféle forrásokat, ki hogyan „tudja”, amit „tud”?

Molnár Miklós szerint: »Az első lövések minden bizonnyal este kilenc körül dördültek el«. (Idézett könyve 115. oldal).

És az ok Molnár szerint: A Gerő-beszéd. »E mondatok elég súlyosak voltak ahhoz, hogy mindenki még sértőbb, még kihívóbb szavakat véljen hallani a gyűlölt Gerő szájából« És: »Ez volt az a szikra, amely szétvetette a puska poros hordót«.

No igen. A Gerő-beszéd. Amelyben nem hangzott el sem a „fasiszta”, sem a „csőcselék” szó. Egyszer sem. Mégis percek múlva skandálta a tömeg az új jelszót: »Nem vagyunk mi fasiszták!«. Hogy történhetett ez? Egyszerűen. A tüntetők kilencven százaléka, vagy még nagyobb hányada nem is hallotta, nem is hallhatta Gerő Ernő este 20 órakor elmondott rádióbeszédét! Hogy miért? Mert technikailag nem volt lehetséges. Táskarádió, zsebrádió ekkor Budapesten még nem volt. És bár néha elhangzott a követelés a tüntetések útvonala mellett lakókhoz: „Rádiót az ablakba!”, egyrészt ezt elég kevesen teljesítették, nyilván féltették az akkor még komoly értéknek számító rádiókészülékeket az esetleges károsodástól, másrészt ha szóltak is rádiók itt-ott az ablakban, a tömeg zsivaja mellett ki hallotta, hogy pontosan mi is hangzik el? Legfeljebb a legközelebb állók! A jelszó mégis perceken belül felharsant, mert VALAKINEK érdekük volt a tömeg további hergelése…
De nézzük csak tovább Molnár Miklós elemzését: három oldallal később, a 118. oldalon már azt említi, hogy a hivatalos változat szerint az első lövések, különféle források szerint este fél nyolc és kilenc óra között dördültek el.

Molnár is azok közé tartozik, akik furcsa következtetésekre jutnak:
»Ilyen drámai körülmények között, amikor már folyt a vér és süvítettek a golyók, lehetetlen pontosan megállapítani, honnan jött az első lövés. Éppúgy érkezhetett a rádióból, mint az erősítésül küldött egység géppisztolyaiból, vagy a tömegből. De bármi legyen az igazság, értelmetlen dolog az első lövésre visszavezetni a fegyveres felkelés kezdetét. A konfliktus már korábban megkezdődött az erőszak alkalmazásával és az egyre brutálisabb erőszakos cselekményekkel«"

„Azért Gosztonyi is bizonytalan, mert rögtön utána lábjegyzetben is említi, hogy dr. Berki Mihály, a kitűnő katona-író a Dunántúli Napló 1989. április 22-i számában más időpontot ad meg, szerinte »19.45-kor dördültek el az első riasztó lövések, és 20 óra után alkalmaztak könnygázgránátokat«.
NO MOST AKKOR MI VAN? MÁR ESTE NYOLC ELŐTT IS VOLTAK LÖVÉSEK? DE HÁT AKKOR GERŐ MÉG NEM IS BESZÉLT!? ÉS: A KÖNNYGÁZ VOLT ELŐBB, VAGY A LÖVÉS?

(Ráadásul a Gerő-beszéd alatt hangzó fegyverzaj nem egy-egy dörrenés volt, ugyanis ha csak az lett volna, akkor a rádióhallgatók összetéveszthetik a lövést a gránátrobbanás hangjával. De bizony sorozatlövő fegyvereket is hallani lehetett…)

Maga Berki Mihály a „Sortűz a HM előtt” című könyve 14. oldalán megerősíti, hogy »Az ÁVH-s őrség 19 óra 45 perc tájban leadott riasztó lövéseit 20 óra után célzott sortüzek követték, amelyek halálos áldozatokat követeltek A TÜNTETŐK, VALAMINT AZ ŐKET OSZLATNI AKARÓ RENDŐRÖK, ÁVÓSOK SORAIBÓL«"

„Itt most álljunk meg egy pillanatra. Vajon miért állítom olyan makacsul, hogy azoknak van igazuk, akik nyolc-negyed kilencre teszik a lövöldözés kirobbanását? Mivel győződtem meg róla? NOS: A SAJÁT FÜLEMMEL!!!

Mert az igaz, hogy még csak kilenc és fél éves voltam e napon, de érdeklődő kilenc és fél éves. E napon édesapám és édesanyám színházba mentek. A Belvárosba. Budafokról, a lakásunkról. Ahová akkor még csak HÉV járt, tehát békés hétköznap is macerás lett volna a hazaútjuk. Én meg, akkor 51 éves nagyanyámmal értük rettegtem. Az 51 éves nagymama nem hisztis vidéki öregasszony volt, hanem műveit, aktívan politizáló, okos ember, a félreértések elkerülése végett. És ahogy a rádió este hattól egyre furcsább közleményeket olvasott be, és á párt első titkárának beszédét ígérte, úgy váltunk egyre idegesebbé. Egyelőre még csak attól, hogy „balhé van a városban”, hogy jutnak majd haza apuék?

És aztán elkezdődött a Gerő-beszéd. Amit mi ketten – ellentétben sok visszaemlékező íróval – hallottunk. És a beszéd második felében lettünk csak igazán rémültek. MERT AKKOR MÁR EGYES LÖVÉSEK, SŐT, SOROZATLÖVÉSEK IS BELEHALLATSZOTTAK A BESZÉDBE!!! Mintha ma is hallanám, mert iszonyúan megijedtünk, szeretteinket féltve! És a beszéd stúdióbeli „lekonferálásakor” tovább hallatszott a lövöldözés, majd onnan kezdve folyamatosan, amíg csak, anyámék hazaérkezéséig hallgattuk.”